A kisfiam három éves volt akkor, kérdezte, hol az apja. Mondtam neki, hogy a pincében. A férjem rendőr volt és a kicsi ismerte a járást a városházán. Nem szóltunk a fegyveresnek, s a kisfiam lement a pincébe. Később jött a fegyveres, hogy kié ez a gyerek. Mondom, az enyém. A gyerek meg elkezdte, hogy: »Megkerestem Antikámat. Hű, a kettő füle bibis, arca bibis. Pap bácsinak is mind bibis.«
     Megfogtam a gyereket, és elmentünk a piactérre. Kivallattuk, hogy mit látott. Össze volt már akkor verve az apja, sebes volt mindene.
     Kigondoltam, hogy nem tudom, hol van a búzaföld, hová vessem a búzát, elmentem és kértem a feljebbvalót, engedjen le a pincébe, hogy megkérdezzem a férjemtől. Leengedtek, hát csakugyan úgy nézett ki, ahogy a gyerek mesélte. Mind ott feküdtek a szalmán. A pap a legvégén volt, ő meg utána. A pap is össze volt verve. A nyakán pöckök voltak, és az be volt tapasztva. Kérdeztem tőle, az mi, de nem mondta meg. Amikor a férjemet hazaengedték, akkor mondta, hogy a pap fejét mindig bedugták a vécébe és azért van az a fején, hogy ne bírja mozgatni.
     Mutatta, hogy csupa seb és már indult is vissza. Ilyenek voltak mind. Kérdeztem, miért nem szökik el. A családja miatt maradt itt. Reménykedtek, hogy hátha kiengedik, mert mentek kihallgatásra. Mondta, hogy menjek a városházára, hátha még látjuk egymást, ha megmozdítja a kezét, akkor az azt jelenti, hogy nem jönnek ki. Hát bizony megmozdította.
     Egy reggel, amikor bementünk, azt mondta a Nagyfogú Drago meg egyik-másik, hogy elvitték őket Adára kihallgatásra. Előző este a Bús Jani bácsival felmásztunk a szalmakazalra és a Csurgó felől hallottuk a kiáltozást. Amikor ezek azt mondták, hogy Adán vannak, akkor mi a Jani bácsival elmentünk a Csurgóhoz. Bunkerok voltak ott meg futóárkok. Az első bunker meg tizennégy lépés a futóárokból be volt temetve. Csupa vér volt a föld, el is mentünk onnan.
     Később a csőszöknek, Pakainak meg egy másik magyar embernek megmutattam a helyet. Nem lehetett oda menni, mert puskás ember őrizte. Ezek a csőszök évekkel később, éjjel egy órakor zörgettek. Mesélték, hogy ahol mutattam, ott csontvázat találtak.
     Én a Józsa Bözsivel elmentem Újvidékre érdeklődni a férjem után azzal az ürüggyel, hogy férjhez szeretnék menni. Adtak címet és Zentára küldtek. Ott meg Komjáti Misa volt az elnök, egy falubéli. Ő nem tudott semmit, de mellette egy fehérruhás hozott egy cédulát amin valami szám volt. Ezzel a papírral haza, Martonosra kellett menni. Szóltunk mind a huszonnégy hozzátartozónak és bementünk a városházára. Nem mondtak meg semmit, de engem, meg a Józsánét visszahívtak. Hatan voltak bent a szobában. Úgy pofon vágták a Józsánét, hogy nekem esett, aztán engem, hogy én estem neki. Megvertek minket. A Józsánét én vittem haza. Bele is halt, megütötték nagyon a veséjét. Én aztán elhallgattam. De két fegyveres később bekísért. Akkor is megvertek, a markomban vittem haza a fogaimat. Azt mondták, háborús bűnös vagyok.
     Elvettek három tehenemet, kettőt mindjárt akkor, egyet később. A »Nagyfogú« Drago járt hozzám tyúkokért, hogy a városházára viszi. Egyszer utána mentem, hát bizony hozzájuk vitte a tyúkokat. Amikor megöregedett, mondtam neki: Ördög bújjon a beledbe, kell-e még tyúk?”