Délvideéki Kutató Központ

Írott
Forró András, Martonos, 1996.
„...apám elbúcsúzott és azt mondta, hogy nem fog többet látni.”
„Én mivel nagyon fiatal voltam és korán elkerültem otthonról csak kevés dologra emlékszem. Azt tudom, hogy apámnak először minden nap kellett jelentkezni. Amikor kért engedélyt, hogy Szőregre mehessen látogatóba, mivel egy közeli rokona súlyos beteg, az éjjel bevitték. A Mojo kocsmáros vitette be. Mi ajánlottunk neki fel pénzt, hogy vonja vissza a feljelentését, de ő azt mondta, hogy neki a pénz nem kell, a bosszú fontosabb. Bizony akkor a bevitt emberekkel borzalmas dolgok történtek. Ők mesélték, mivel engedték, hogy a hozzátartozóikkal beszéljenek, például éjjel egyenkint felvitték őket a pincéből, pokrócot dobtak a fejükre, hogy ne ismerjék fel a kínzóikat és fiatal fiúkkal és lányokkal verették őket, és mikor összeestek ledobták őket a pincébe. Nevettek, hogy nem kell lift, úgy is le bírnak menni.
     A hentes üzletet, ami a házunkba volt, elvette a Milo hentes és ott a mi fülünk hallatára sütötték a húst és ittak meg mulattak, azt kiabálták: igyunk mert a Forró Lajos jó helyen van.
     Csináltak olyan dolgokat is, hogy a Martonosiak elmentek Horgosra vendégszerepelni, vagyis verni az ottaniakat, azok meg eljöttek Martonosra. Apánkat Bánátból a volt segédje, egy szerb is eljött verni és később még volt pofája meglátogatni bennünket és mikor mondtuk neki, letagadta. Én utoljára mikor láttam apámat, kint volt dolgozni a községháza mellett egy szerb aszszonynál Horváth (Fábi) Miklóssal, akkor már valószínűleg tudták, hogy többet nem jönnek haza, mert apám elbúcsúzott és azt mondta, hogy nem fog többet látni. Nem nagyon őrizték őket, én mondtam, hogy miért nem szökik meg, ő azt mondta, hogy azt mondták nekik, hogy akkor kivégzik a családjukat. Az a hír, hogy ő és a Fábi Miklós megszökött, azért terjedt el, mivel mikor éjjel eltűntek, reggel nálunk is meg a Miklóséknál is keresték őket, hogy otthon vannak-e. Ezt természetesen megtévesztésnek csinálták. Később a mi életünk is nagyon rossz volt, mert hetekig fölödbe ásott pincékbe éltünk. A házunkból amit bírtak, mindent elvittek. Anyánknak éjjel-nappal kellett varrnia (mivel varrónő volt) hogy minket felneveljen és kitaníttasson. Erre mi történik 50 év után kitör újra a nacionalizmus és a magyar gyűlölet és ezzel bennünk is felkorbácsolják a régi emlékeket.
     Ez év Mindenszentek napján felavatták Martonoson a temetőben az emléktáblájukat. Sajnos ők még nincsenek oda temetve mivel még mindig nem tudjuk hol vannak elföldelve. A felavatáson ott voltak a családtagok, a magyar pártok képviselői és a beszédek után a plébános felszentelte, hogy örökké emlékezzünk rájuk.

Forrás: Forrás: Forró Lajos: Jelöletlen tömegsírok. Hálózat a Szabad Információért Alapítvány, Szeged, 2007.

VisszaVissza

Ugrás a lap tetejére