Mindenszentek és halottak napja alkalmából több vajdasági településen is megemlékeztek az 1944-ben és 1945-ben kivégzett ártatlan magyarokról.
ADORJÁN
Az 1944-es magyar ellenes atrocitások áldozataira emlékeztek ma délután Adorjánon. A Tisza menti kis faluban 69 évvel ezelőtt ezen a napon 51 falubelit öltek a Tiszába a partizánok.
A megemlékezésen elsőként Ft. Baráth Gábor plébános szólt a gyászolókhoz, majd alkalmi műsorral a helyi művelődési egyesületek tagjai rótták le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.
„Megtorolni jöttek ebbe a békés faluba a partizánok, ide, ahol nem is volt mit megtorolni, hiszen egy kivételével csupa magyarok lakták a falucskát” – mondta megemlékezésében Molnár Csikós Benedek, a Nyugdíjasok Községi Szervezetének elnöke.
Itt nem volt család, amelyből 44 október 31-én ne hiányzott volna valaki. Az özvegyek, árván maradt gyerekek, barátok, testvérek, rokonok könnyei 40 évebn keresztül, megszégyenítve a gyászolókat, csak befelé folyatta könnyeit, ugyanakkor a gyilkosok szabadon, hősökként ünnepelték gaztetteiket.”
A megtorlásnak nevezett brutális öldöklést még az akkori partizánhatalom is elítélte. Az elkövetők közül egyet halálra ítélt, kettőt pedig börtönbe zárt – emlékeztetett a múltra Forró Lajos történész, ugyanakkor nehezményezte, hogy a szerb hatalom a közelmúltban hódsági németek kollektív rehabilitációját fogadta el, a magyarokéról viszont hallgat.
„Ha valahol egyáltalán jogos a kérés a kollektív rehabilitációra, akkor az ez a falu, akkor az Adorján. A Vajdasági levéltár iratai között van az az ítélet, amely már 1945-ben kimondta, hogy 44-ben Adorjánon gyilkosságok történtek.”- mondta Forró Lajos.
Forró Lajos dokumentumfilmet készített az 1944-es adorjáni eseményekről, amelyet november 14-én mutatnak be a nyilvánosság előtt. A megemlékezés koszorúzással zárult.
Video
MARTONOS
A martonosi temetőben mindenszentek napján emlékeztek az 1944. október 21-én ártatlanul kivégzett helybeli magyarokra, akikért Savelin Zoltán katolikus plébános mondott imát.
Négy éve már, hogy az illetékes szerbiai bíróság kimondta az ártatlanul kivégzett martonosi magyarok rehabilitálásáról szóló első ítéleteket, az áldozatok azonban, mind a mai napig, valahol a Tisza partján, egy jelöletlen sírban nyugszanak. „Lehet, hogy nekünk kell kollektívan kérni a szerb bíróságot, hogy ha már kimondták, hogy legyilkolt apáink és nagyapáink ártatlanok, engedje, hogy el is temessük őket?” – tette fel a kérdést megemlékezésében Forró Lajos történész, akinek nagyapja is a martonosi áldozatok között van.
„Az nem lehet, hogy az ártatlanoknak nem jár végtisztesség, a gyilkosoknak meg fejfája van a temetőben. Lehet, hogy a sorsunkat nekünk kell kézbe venni. Lehet, hogy nekünk kell ásót, lapátot fogni és kihantolni szeretteink csontjait, és idehozni a temetőbe. Én azt mondom, ne is várjunk olyan nagyon sokáig, hiszen nekünk ez jár! Ragadjuk meg az ásókat!” – mondja Forró Lajos.
A megemlékezés befejezéseként a megjelentek abban a reményben helyezték a sírra a kegyelet virágait, hogy rövid időn belül már nem pusztán az üres, mindössze az áldozatok névtáblájával jelölt sír, hanem szeretteik tisztességgel eltemetett földi maradványai előtt hajthatnak majd fejet.
Video
MOHOL
Szentmisével és koszorúzási ünnepséggel adóztak az 1944-45-ös ártatlanul kivégzett áldozatok előtt a moholi katolikus temetőben.
Az alkalmi megemlékezés kezdetén Mester Dániel, moholi plébános megszentelte az 1944-45-ben ártatlanul meghurcolt és kivégzett polgárok emlékére állított emlékművet.
A megemlékezésen Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője kiemelte, mindenszentekkor és halottak napján nemcsak az elhunyt családtagjainkra kell emlékeznünk, hanem az 1944-45-ös ártatlanul kivégzett és meghurcolt áldozatokra is. „Ezekben a napokban nemcsak elhunyt családtagjainkra szoktunk emlékezni, nemcsak őket szoktuk gyászolni, hanem azokat az embereket, azokat a magyarokat is, akik közel hetven évvel ezelőtt az életükkel fizettek azért, mert magyarok voltak.”
Az megemlékezés végén a gyászolók, az emlékműnél, főt hajtottak és elhelyezték az emlékezés virágait. A alkalmi műsoron közreműködtek a csókai II. Rákóczi Ferencz férfikórus tagjai, valamint a moholi Novak Radonjić általános iskola tanulói.
Video
MAGYARKANIZSA
A hagyományoknak megfelelően Magyarkanizsán Halottak napján került sor az 1944-es ártatlan magyar áldozatokról való megemlékezésre. A katolikus nagytemetőben lévő emlékhelynél harangszó jelezte, hogy gyászolni, emlékezni jöttek a megjelentek.
A Himnusz akkordjai a Cifraszűr Népdalkórus előadásában csendültek fel, majd Zapletán Géza esperes és Savelin Zoltán plébános egyházi szertartással adóztak az ártatlan magyar áldozatok emléke előtt.
Noha a nyáron Szerbia és Magyarország államfői közösen hajtottak fejet a második világháborús ártatlan szerb és magyar áldozatoknak emelt emlékművek előtt, azóta a csúrogi emlékművet ismeretlen személyek meggyalázták, a szabadkai emlékműről pedig ellopták a Vergődő madár szobrát. Reméljük, a gyalázatos tett elkövetőit mihamarabb elfogják és méltón meg is büntetik – mondta emlékezésében Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere. „Bízunk abban is, hogy Mrkić külügyminiszter ígéretéhez híven, a szerb kormány a napokban – végre – hatályon kívül helyezi a Csúrog, Mozsor és Zsablya lakosainak kollektív bűnösségére vonatkozó határozatokat, végleg felmentve ezzel bennünket, vajdasági magyarokat, a kollektív háborús bűnösség alól.”
A megemlékezés végén az emlékműre helyezték a kegyelet virágait, majd a Szózat elhangzása után, mint minden évben, rövid megemlékezést tartottak az első világháborús katonasíroknál is.
Video
BAJMOK
69 évvel a háború után ideje lenne megnevezni a gyilkosokat, és az igazságszolgáltatás elé vinni őket – emelte ki több megemlékező is Bajmokon, az Akácfa emléktemetőben megtartott rendezvényen.
Megkondult a lélekharang Bajmokon, ahol a partizáncsapatok által 1944. november 2-án ártatlanul kivégzett áldozatokra emlékeztek az egybegyűltek. Az akácfánál 2004-ben kihelyezett márványtáblákon örökítették meg az elhunytak nevét. Dévavári Zoltán, a VMSZ alelnöke elmondta: „Ha már az áldozatok nevei kőbe vésve hirdetik – nagyon helyesen – az örökkévalóságnak az akkor elkövetett bűnöket, azt gondolom, hogy 69 év után eljött az ideje annak, hogy elsősorban történelmi igazságszolgáltatás nevében és azért, hogy a fejekben is végre egyszer valahára lezáruljon és véget érjen a második világháború, meg kell nevezni a gyilkosokat, a bűnösöket.”
Még nem érkezett meg a megszelídült, a békében oldott megemlékezés ideje – hangzott el a rendezvényen. Tóth Anikó, konzul, Szabadkai Magyar Főkonzulátus: „Emlékezünk, de nem csak pusztán az elmúlt dolgokat idézzük fel, hanem keressük az igazságot, a kárpótlással beteljesülő teljes rehabilitációt.”
Bajmokon, az akácfánál több mint 250 ártatlan áldozat fekszik a tömegsírban. A helyet fel kellene tárni – mondja a meglékezést szervező bajmoki Dózsa György Művelődési Központ és a Dózsa Hagyományápoló és Kegyeleti Bizottság. Szakács József emlékbizottsági elnök: „Hogyha ez megtörtént, akkor talán megbékélne az ember, talán nyugodtabb lenne, meg nem lenne szóbeszéd, hogy ennyi vagy annyi áldozat van, tudnánk úgy, akik tagadják, úgy, akik túlbecsülik.”
A kegyelet virágait az önkormányzati vezetők, a pártok, a magyar és a horvát nemzeti tanács képviselői, a civil szervezetek, és a testvérvárosok képviselői helyezték el.
Video
ÚJVIDÉK
Újvidéken a Futaki úti temetőben emlékeztek meg az 1944/45-ben kivégzett ártatlan magyar áldozatokról. A csonka turulszobornál a magyar országgyűlés, a vajdasági magyar pártok, a tartomány, valamint első alkalommal Újvidék város képviselői helyezték el a kegyelet virágait.
Fehér Ferenc Számonkérés című versének soraival vette kezdetét a megemlékezés. A katonatemetői részben Magyarország képviseletében Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő mondott beszédet. „Emlékezünk, mert emlékezés nélkül elveszítjük azokat a gyökereket, amelyek nemzeti közösségünket határoktól függetlenül, sőt azok ellenére, de legfőképpen azpk fölött összetartják. Emlékezünk azért is, mert történtek fontos és nem lebecsülendő lépések, de a gesztusok ellenére a teljes körű igazságtétel még mindig várat magára.”
A felszólalók a többsége Áder János magyar, illetve Tomislav Nikolić szerb államfő csúrogi közös főhajtásának a tükrében emlékezett meg az ártatlan magyar áldozatokra.
Az újvidéki vérengzésekről szinte alig maradt fenn néhány dokumentum. Mindössze valamivel több mint 300 újvidéki áldozat neve lett eddig azonosítva.
Video
ZENTA
Szentmisével és koszorúzással emlékeztek az ártatlanul kivégzett hősökre és mártírokra Zentán, azok előtt rótták le kegyeletüket, akik életüket áldozták a városért és lakóiért.
Zentán, a felsővárosi köztemetőben Szeles Oszkár esperes-plébános celebrált kegyeletadó szentmisét. Ezt követően elsőként Ceglédi Rudolf, Zenta polgármestere szólt az egybegyültekhez. „Ilyenkor virágok borítják a temetőt, szelíden hunyorgó mécsesek pislákolnak, elhunyt szeretteinkért imádkozunk. Mindenszentek ünnepe és halottak napja az az alkalom, amikor szívünkben és lelkünkben nem csak a gyász és fájdalom törhet magának utat, hanem a meghatottság, a tisztelet és az emlékezés is.”
A polgármester beszédét követően Egeresi Sándor, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi parlamenti frakcióvezetője mondott alkalmi beszédet. Kiemelte, évtizedekig csak titokban és csendben emlékezhettek meg az ártatlanul kivégzett polgárokról. „A múlt század 90-es éveiben, a csendes terror árnyékában először félve, de az évek múlásával bátrabban emlékeztünk meg ártatlan áldozatainkról. Az első pozitív változás a 2000-es év hatalom váltása után következett be, hiszen lassan de biztosan eltávolítottuk a tabu fátylát az 1944-45-ös eseményekről.”
A tömeg átvonult az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc, valamint az 1944-es ártatlan áldozatok emlékműjéhez, ahol Tari László, helytörténész mondott történelmi bevezetőt az 1944-es eseményekről. Az alkalmi megemlékezés végén a jelenlevők az emlékműveknél elhelyezték a kegyelet virágait.
Video
HORGOS
1944-ben mintegy 70 ártatlan magyart végeztek ki Horgoson. Emlékükre ma szentmisét mutattak be a település temetőjében, majd megkoszorúzták a tiszteletükre emelt emlékművet.
Történészek szerint 1944 november 20-án arra ébredt a horgosi lakosság, hogy a partizánok elterelik a mintegy 70 főből álló magyar tömeget. Saját kezükkel megásatták velük a sírjukat, majd a belelőtték őket.
1944-ben bűn volt magyarnak lenni Horgoson is – mondta beszédében Vass Zoltán történész. „Így végezte hetvenegynéhány honfitársunk, élükön Virág István apát-plébánossal, akinek az volt a fő bűne, hogy Virágvasárnap, amikor a honvédek bevonultak 1941-ben, akkor az ő tiszteletükre egy szentmisét mondott.”
Emlékükre a horgosi temetőben szentmisét celebráltak.
A szentmisét követően a helyi plébános megszentelte az ártatlan áldozatok emlékművét, majd Horgos Helyi Közösség, Magyarkanizsa önkormányzata, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Demokrata Párt, a cserkészcsapat, valamint a Nagycsaládosok Egyesülete megkoszorúzta azt. 1944 ősze megtanította a magyarokat arra, hogy a fájdalmukból erőt tudjanak kovácsolni – hangoztatta Pósa Károly, a Magyar Kanizsai Műhely ügyvivője. „Ha méltók akarunk lenni 1944 ártatlan áldozataihoz, akkor úgy gondolom, hogy minden évben ide kell jönnünk a temetőbe, fejet hajtani az emlékük előtt, és megtanítani arra az ifjúságot, hogy ők is ugyanígy átérezve, lélekben, szellemben átélve azokat a dolgokat, amelyeket megtapasztaltak a régiek.”
A településen egyébként alig 10 évvel ezelőtt emelték az első emlékművet. Azóta már három alkotás magasodik mementóként a településen és emlékeztet 1944 borzalmaira.
Video
Forrás: pannonrtv.com |
Vissza